Ez a rész eléggé rövid lett, de igyekszem hozni a következő fejezetet! Jó olvasást!
7.fejezet: Csábos mosoly
/Leila/
Miután
Alex elmondta hogy, mit is keressek, elindultam egyből. Már több mint félórája
barangoltam a kastélyban. Az új bajtársam azt mondta hogy, csak negyed óra az
út oda. Mire odaértem, már rég besötétedett. Az ajtó előtt két őr állt.
Elhordtam mindennek Alexet mert nem mondta hogy, vannak őrök az ajtaja előtt és
hogy, nem adott legalább egy tőrt. El kellet vennem az egyik őrtől valamilyen fegyvert.
Elindultam, lassan, szépen, méltóságteljesen és közben kerestem valami könnyen
kihúzható helyről valami fegyvert. Az őrök mondhatni ugyanúgy néztek ki de,
volt köztük különbség. Az egyiknek jéghideg acélkék szeme volt, a másiknak zöld
de, a pupillája körül barna színe volt. Elmentem mellettük és befordultam egy
másik folyosóra. Pár percig ottmaradtam mintha, elmentem volna. Pár perc múlva
visszaindultam az őrök felé.
- - Üdvözletem.
Tudjátok, nem szabad állandóan egyhelyben maradni és állni. Megfog fájdulni a
lábatok! – mondtam nyávogós hangon.
- -Kotródj
innen! – mondta a kék szemű.
- -Látszik
a szemedben a lelked. Az acélt fel kell melegíteni! – közelebb mentem hozzá.
- -És
ezt mégis hogy gondoltad? – nézett rám én meg elmosolyodtam. Az oldalához
mentem, megcirógattam az arcát majd a nyakát. Éreztem ahogy bele borzong.
- -Így.
– vigyorodtam el. Kihúztam a tőrt a hüvelyéből és beleszúrtam a torkába. A kék
szemű a földre rogyott míg a zöld szemű előhúzta a kardját. Eddig is
vigyorogtam de, most halkan felkacagtam. Biztos úgy tűnt hogy, elment az eszem
de, ennek a fele sem igaz. Sőt! Nagyon is észnél voltam. Imádtam ölni viszont,
már- már vicces hogy ennyire nem bírnak egy nő társaságában lenni.
Lesújtotta
a kardot de, én kibújtam alóla és beleszúrtam a tőrt a hasába. Ő lerogyott és
megadtam neki a kegyelem döfést, azaz bele szúrtam a tőrt a szívébe hogy ne szenvedjen.
Átléptem
a két testen és benyitottam a szobába. Ahhoz képest hogy, Alex az Ikertornyok urának
a személyi testőre, a szobája siralmasan néz ki. Nem csak azért mert az egész
szobában kupi van hanem mert, a bútorok is olyanok mintha egy börtönből hozták
volna őket. Kerestem páncélt és ruhát. A csizmát amit mondott elég sokáig
kellet keresnem hogy meg találjam. Mikor indultam az ajtóhoz, kopogtak.
- -Ser
Alex! Nyissa ki!- nem mertem megkockáztatni hogy hányan vannak. Kiugrottam az
ablakon.
/Jon/
Miután
Torreggel át csempésztük magunkkal Borraqékat, mindenki megnyugodott kivéve
engem. Aggódtam Leiláért. Úgy éreztem életem legrosszabb döntését hoztam meg
azzal hogy, elküldtem őt Walder Freyhez mint ideiglenes fogoly.
Már fél
órája vágtattunk észak felé, mikor egy hatalmas tisztást vettem észre, hatalmas
szarvasokkal.
- -Harle!
Gyere ide! – hívtam magamhoz.
- -Igen
Havas nagyúr?
- -Lőj
le annyi szarvast amennyit tudsz. Hagyj egyet Szellemnek is. – Harle bólintott
és már készítette elő a nyilakat. Erről is Leila jutott az eszembe. Ha ő is ott
lenne, mindegyik szarvast elejthetnénk. Túlságosan is nagy volt a lány hiánya.
Ez a két hét alatt az egész banzájjal összebarátkozott. Ami eddig hiányzott, ő
betöltötte és most hogy nem volt ott, még rosszabb lett.
- - Idióta
dolgot csináltunk. – Jött oda Ygon. Felhorkantottam. - Egy tökéletes katonát hagytunk ott.
- -Ő
nem katona hanem harcos! Ezt te is tudhatnád mint egy vadnéphez tartozó ember!
Furcsa hogy épp te mondod ezt rá. – szóltam vissza.
- -Mégsem
mondod azt hogy nem tökéletes harcos. – Ygon sejtelmesen elmosolyodott.
- -Senki
sem tökéletes. – morogtam , amivel lelohasztottam Ygon mosolyát. Az öregember
eloldalazott én meg fojtattam a szarvasok megfigyelését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése