11.fejezet

                                                                       Sziasztok!

                Itt az új fejezet, remélem vártátok! Várom a pipákat és a kommenteket! Jó olvasást!

11.fejezet: Rokongyilkos

A vicc után mindenki csúnyán nézett rám kivétel Alex és Jon. Harle meg haragudott rám mert, nem tetszett neki a beszólásom. Csak két nap után békéltek meg. Már közel voltunk a Falhoz és ezáltal nagyon hideg volt. Minden este vacogva húzódtam össze a takaróm alatt a tűz mellet. Egyik reggel nem maradt már ételünk. Rozmár Alexre fogta mert ő sokat evett, közben, egyáltalán nem. A veszekedés közben, hangokat fedeztem fel. Meg fogtam az íjamat és néhány nyilat és vártam az erre jövőket. A többiek egyből abba hagyták a vitát. Harle és Alex is megfogta az íját, míg a többiek a kardjukat. A csapat ami jött nagyon furcsa volt. Főleg a kanárisárga csuklyás és a vörösbe öltözött ember. Majdnem felnevettem a látványon

-         - Hát nem csak mi vagyunk felfegyverkezve! – nevetett a vörös.

-          -Akkor ellehet menni! Amúgy sem szeretjük a vörös papokat. -  mondtam mire elmosolyodott. Közelebb lépett, én meg céloztam.

-          -Mire te kilőnéd azt a nyilat Anguy háromszor megölne téged! – mutatott egy vörös hajú szeplős fiúra.

-          -Próbáljuk ki. Amúgy is emberelőnyben vagyunk. A legbölcsebb dolog az lenne ha továbbállnál. -  lépett elő Jon.

-          -Talán megijedtél, fiú?- méregette a sárga köpenyes Jont.

-          -Nem. Miért kéne megijednem egy kisfiútól, egy túlsúlyos paptól és egy pisis köpenyes embertől? – kajánul elvigyorodott mire az íjász beillesztette a nyilat és célzott. Rálőttem a fiúnak a kezére és elejtette az íjat még mielőtt kilőhette volna a nyilát.

-          -Úgy gondolom előbb kilőttem a nyilat minthogy legalább egyszer is megölt volna! – mondtam pimaszul. – És most kotródjatok innét!

-          -Ezért megfizetsz! – üvöltötte magából kikelve a fiú. Megint céloztam és visszaszámoltam.

-          -Öt, négy, három, kettő….. – Alex megragadta a vállam még mielőtt kilőhettem volna a nyilat.

-          -Nem éri meg. – mondta mire leeresztettem az íjat.

-          -Rendben. Most már menjetek.

-          -Elővigyázatosabbak is lehetnétek! – mondta még utoljára a vörös pap és elmentek de, én meg pásztáztam az erdőt hátha, van még erre valaki, ami nagyon valószínűtlen. Felszálltunk a nyeregbe és elindultunk. Lassan de, dicsőség teljesen. Miközben még jobban közeledtünk északhoz, egyre jobban megéheztem.

-          -Éhes vagyok! – kiabáltam előre mert, én mentem leghátul.

-          -Mindenki az! – kiabálta vissza Harle.

-          -Akkor miért nem megyünk el valahova enni? – kérdeztem hisztizve. Az éhség előhozza belőlem a kislányt.

-          -Mert ha megtudják hogy kik vagyunk akkor lőttek nekünk. – most Alex kiabált hátra.

-          -Nem nagyon valószínű hogy, felismerne minket bárki. – gúnyolódtam.

-          -Az már igaz. – mondta Jon. – A közelben van egy fogadó. – eltátogtam neki egy köszönömöt.

-          -Végre valaki aki megért! Amúgy merre van? – kérdeztem.

-          -Innét észak-nyugatra. Pár perc és ott vagyunk. – már előre éreztem a sült csirke ízét a számban.

-          -Nem mehetnénk gyorsabban? – A többiek felnevettek.

-          -Néha olyan vagy mint egy gyerek! – mondta Alex.

-          -De legalább tudok íjjal lőni. –replikáztam és beleütött a vállamba olyan erősen hogyha, nem fogtam volna a kantárt leestem volna. Ahogy megrántottam Hóvit  mentünk egy kisebb kört. Alex csak nevetett én meg vágtára fogtam Hóvit. A többiek csak nagyot néztek és jöttek utánam. Mikor bementünk a fogadóba elkellet ismerni hogy, iszonyatosan sokan voltak. Lehet mondani dugig volt a helyiség. Egy hátsó sarokba ültünk le. Amint leültünk odajött egy húsz év körüli csajszi. Miután az étel is megjött, Alex tovább nézett egy pontot mint az normál lett volna.

-          -Na mi van? Nem ízlik a kajád? – kérdeztem viccelődve.

-          -A bácsikánk… - felkaptam a fejem. Elkezdtem keresni az arcot amit annyira szeretek de, nem találtam. -Nem a keresztapád. Az idősebbik. Gregor.

-         - És miért rejtőzöl? Hisz erősebb vagy nála. – néztem bele komolyan a szemeibe.

-          -Radclyffnél nem vagyok erősebb. Bármikor elmondhatja neki hogy hol vagyok, és akkor nekünk végünk.

-          -Értem. – mindig is utáltam Gregort és most nem fogom hagyni hogy élve kimenjen erről a helyről.  – Mindjárt jövök. – felálltam és odamentem a pulthoz. Hallottam hogy szólongattak de, most egyetlen egy cél lobogott a szemem előtt. Megölni Gregort. Nem volt senki sem ott ezért átugrottam és bementem az ott lévő ajtón. Odamentem egy szekrényhez és kinyitottam. Nem volt semmi sem benne viszont mögöttem volt valaki. A csaj állt ott aki kiszolgált minket.

-         - Tessék adok két aranyat ha nem mondod el senkinek és még kettőt ha adsz egy egyenruhát. – a kezébe nyomtam a pénzt mire ő egy fiókból előhúzott egy ruhát.

-          -Adj még kettőt mert a ruha az új.

-          -Ügyes. – mondtam és még kettő aranyat a kezébe nyomtam. A szoknya a térdem aljáig ért de semmi pénzért nem vettem volna le a nadrágomat. Kicsit hülyén néztem ki de, mindegy. Kimentem a pulthoz majd onnét Gregorék asztalához.

-          -Jó estét uraim. A szakács úgy döntött kapnak még egy fogást. És persze ingyen mert nagyra becsüljük a király katonáit. – mondtam mosolyogva. A mosoly hamis volt mert, belülről ordítottam.

-          -Hát egy kicsit formásabb is lehetnél de így is megteszi. – mondta Gregor röhögve a mély és recés hangjával. Másokat már az is megfélemlítené, hogy itt van nem hogy még meg is szólal. Igazából több mint két méter magas és csupa erő. De Sandor is ugyanígy néz ki és nem félelmetes.

-          -Nem tudtam hogy, átmentél Lannisterbe. Vagy épp Targaryenbe. Ilyeneket nem illik mondani egy családtagnak. – A Targaryenek évszázadok óta a testvérükkel házasodnak. De, mivel ők voltak az uralkodók Westeroson, senki nem tudott rá semmit sem mondani.  A Lannisterek is majdnem ugyan ez. A régenskirálynő, Cersei Lannister az ikertestvérével Jaime Lannisterrel van együtt. Na persze azt is titokban de mindenki tud róla.

-        -  Hogy beszélsz velem szajha? – ordította mire én dühbe gurultam.

-         - NE szólíts különben késsel a torkodban doblak ki innét! – Gregor felállt. Elém állt. Majdnem háromszor akkora volt mint én de, tudtam hogy erősebb vagyok nála.

-          -Ki vagy? – sziszegte.

-          -A szeretett húgodnak a lánya, a húgodnak akit majdnem megöltél úgy mint az öcsédet! – egy pillanatra ledermedt. Tudta hogy milyen képességem van. Alexét is tudta akit most fedezett fel egy másik asztalnál. – Na mi van? A nagy Hegy fél egy tizenöt éves lánytól! – mondtam vigyorogva mire ő, meglendítette a kezét. Ha nem vettem volna észre és nem kerülöm ki akkor lehet hogy leveszi a fejemet.

-         - Ezt nagyon megbánod! – a szemeim vörösek lettek egy pillanatra, csak annyira hogy ő  észre vegye. A fogadóban ahol eddig alig lehetett hallani a saját hangomat most halálos csend honolt. Gregor meglendítette a kezét még egyszer de ezt most nem tudtam kivédeni. Neki estem a falnak. Fel álltam de megakadtam. A szolgáló ruha elszakadt. Gyorsan kibújtam belőle és neki mentem a nagy bátyámnak. Fel ugrottam a hátára és elkezdtem fojtogatni. A hátára dőlt hogy, összenyomjon. Azt hittem ott törik össze az összes csontom a nagy súlytól. Míg Gregor felült én gyorsan oldalra gurultam és felálltam. Meg fogtam egy széket és a fejéhez vágtam. Hitetlenkedve vettem észre hogy, az meg se kottyant neki. Felállt és elővette a tőrét, felém suhintott, de én kivédtem, megfogtam a csuklóját és a kezét hátra csavartam. Egy közeli üres asztalra löktem, ami egy szó nélkül megadta magát a ripityára törésnek. Gregor elővette a kardját és elkezdett hörögni. A fogadó fele kifutott az ajtón a másik fele meg drukkolt és fogadott.  Én is elő akartam venni a kardom, csakhogy nem találtam. Borraq fütyült egyet amire odafigyeltem és ide dobta a kardomat. A vívás csak pár percig tartott mert nagyon meguntam. Na jó, nem az hogy meguntam hanem, bele fáradtam. Mindig résen kellet lennem mert Gregor mindig pontosan célzott és erősen. Amikor elegem lett, pont föntről támadott én meg kihasználtam az alkalmat. Hihetetlen gyorsasággal leguggoltam és egy suhintással levágtam mindkét lábát. Elengedte a kardját ami nagyot koppant a fejemen. Bosszúsan tapogattam meg a fájó pontot. Mikor elterült a földön elnéztem rajta és szánalommal töltött el.

-          -A nagy Gregor Clegane egy gyerek keze által hal meg. Tökéleten ironikus, hisz te magad szoktál gyerekeket ölni. – mondtam neki.

-          -Rokongyilkos! – mondta nyöszörögve.

-          -Te pontosan tudod milyen rokongyilkosnak lenni. Jó éjszakát. – már csak a kard suhanását lehetett hallani. Se Gregor nyöszörgését se semmit.

-          -Elvágtad a torkát. – mondta Jon

-          -Igen azt tettem. Megöltem a nagybátyámat. És a másikat is megfogom. Megfogom ölni Radclyffet. Ha esik, ha szakad, de megfogom tenni. – morogtam bosszúsan és az érdekelt legkevésbé hogy, most ki mit gondol rólam. Lehet nyitok egy klubbot Tyrion Lannisterrel aki megölte az apját.