1.fejezet

                                           1.fejezet: Bevezető

A nevem Leila Shanno. Tizenöt éves vagyok. A bátyám Dean, tizenhétéves.Anyu Lyanna a Clegane házból, akit még kiskorában szöktetett meg a bátyja Sandor. Apu Rolf Shanno volt, egy kőműves fia. Őt hét éve megölték a Greyjoyok és a Freyek. A szüleim földet neveltek és igen jól élünk. Főleg a képességeink miatt. A bátyám és én alakváltók vagyunk, apa jóvoltából. A Shanno ház néhány tagjának megvan az a képessége hogy, átváltozzon egy hatalmas farkassá. Akik áttudnak változni a családból az: a nagybátyám Radclyffe, nagyapám Jaceyon, bátyám Dean és én.

 Amióta apát megölték, mindennap jár őrözni kell a birtok mentén. Ha nem lenne lovunk, leszakadna a lábunk. Három ló van. Bátor, Havas, és Nana. Bátor hatalmas fekete csatamén aki mindenkit meg rúg amint közeledik, kivétel Dean-t a gazdáját. Egyszer Bátor haza hozott egy két éves kislányt mikor még pár éve amikor kómában voltam, vagy legalábbis nekem ezt mondták. Havas egy sötét barna ló, fehér csíkkal a homlokán. Kisseb és gyorsabb mint egy csatamén. Mikor még hat vagy öt éves voltam Deresben éltünk és a legjobb barátom egy Havas Jon nevű nemes fattyú volt. Eddard Stark fia egy ismeretlen nőtől. Mindig vele játszottam és nagyon rossz volt amikor elmentünk. Egyedül éreztem magam és senki nem tudott megvigasztalni. Amikor megkaptuk a lovakat már tizenegy éves voltam. És végül, Nana egy idős szürkés-fehér igásló. Ő anya lova. A nap nagy részében eszik és sétálgat a mezőn.

Deannel két óránként váltunk az őrségben. Néha jön néhány utazó és próbálnak lopni kukoricát de a végén csak nevetni lehet rajtuk. A farkasgén miatt, Dean háromszorosan, én kétszeresen erősebb vagyok mint bármelyikük. A keresztapám Sandor és a nagypapa ki is használta a képességünket. Tíz éves korom óta tanulok kardot forgatni és íjászni. Mind a kettőt jól csinálom de az íjászatban van valami megmondhatatlanul jó érzékem. A bátyusnak pont fordítva, ő a kard, én meg a nyíl és az íj.

Anya beteg és Deannek holnap van a szülinapja. Két óra alatt sehova nem jutok el és még így is gondozni kell anyát.

 Két perce sem váltottunk a bátyámmal az őrségen mikor megjött Jaceyon. Dean már bent volt a házban anyánál, én meg amint megláttam a távolban közeledni azt az imádnivaló enyhén kopasz, fehér kobakot, felkiáltottam: Nagyapa!

Gyorsan felmásztam Hóvira (Havasra akit mindig máshogy becéztem) és átvágtattam vele a veteményes kerten. Hallottam amint a ló patája alatt szétrobban néhány paradicsom és káposzta. Na anya örülni fog nekem – gondoltam mire oda érkeztem papához aki egy több mint tíz éves barna kancán lovagolt mint mindig.

-        -  Jó reggelt, kislány- felnevettem magamban, szerettem ha így hív.

-         - Jó reggelt Nagyapa, mi járatban vagy itt?

-          -Hát már meg sem látogathatom a családom?- tettette a felháborodást- Amúgy ma megvendégeltek és lenne számodra egy feladatom. – halkan felhorkantottam amikor mondta hogy „megvendégeltek” szónál.

-        -  Szeretem, hogy ilyen korrekt vagy. Amúgy miért nem bízod meg ezzel Dean-t? Belé sokkal kevesebben kötnek bele mint, belém. -  levettem a tekintetemet nagypapáról, és most a mezőt majd, az eget kémleltem.

-          -Drágám, azért kötnek beléd mert szép asszony leszel nemsokára és azért adom neked ezt a feladatot mert ez Dean születésnapjára lesz. Azt szeretném ha vennél neki egy valyriai acélból készült kardot. – Az utolsó mondatára rá néztem elkerekedett szemekkel.

-         - Egy valyriai kard drága és nehezen beszerezhető.

-        -  Igen tudom. Épp ezért küldelek téged. Könnyen megtudsz vesztegetni egy férfit a bájaiddal és félteni se kell téged. Ugye még mindig levágod a kezét annak, aki hozzád nyúl?- kérdezte tréfálva, én meg előhúztam a legördögibb mosolyomat és így feleltem:

-         - Nem nagypapa, nem vágom le a kezét, hanem elvágom a torkát.

 Amikor oda értünk a ház elé, Jaceyon segített összepakolni a rövid túrámra Királyvárba. Sosem szerettem a fővárost, viszont, ahogy a nagypapa mondta, van ott annyi iszákos féreg akik, nőkre éheznek, és hogyha kést szorítok a torkához azt is csak pár másodperc múlva képes észrevenni.

Gyorsan beszaladtam a hátsó ajtón elköszönni anyától amikor, Jaceyon ki hívta Dean-t. Megesketettem anyát hogy nem mond Deannek semmit. Amikor nagypapa meglátott a ház előtt be invitálta a bátyámat a lakásba, hogy beszélgessenek ott. Mindig szokott nálam lenni egy tegez nyíl, az íjam meg a kardom de ez most kevésnek gondoltam. Ha ellopnák tőlem akkor utánuk mennék és cafatokra tépném őket a farkas fogaimmal. Bementem az istállóba és el vettem még egy tegez nyilat, meg egy tőr szerűséget. A tőr jóval hosszabb volt a normálnál de, ez nekem jól jött. Így is rövid a karom. Fel szálltam Hóvira és el ügettem. Egy jó fél óra múlva eszembe jutott a pénz, gyorsan megnéztem hogy a zsebemben van-e az a sok arany amit Jaceyon adott. Amint meghallottam az arany csörrenését a zsebemben, abban a pillanatban néhány patkó dobogást jött hátulról. Felhúztam a csuklyámat és lementem az ösvény szélére. Lelassítottam de, ahogy én lassítottam ők felgyorsultak és végül mellettem mentek és beszorítottak egy körbe.

 Hóvi kiemelkedett a többi ló közül. Mert azok soványak és Hóvinál jóval kisebbek voltak. Hat férfi volt de csak négyet láttam mert kettő mögöttem volt.

-          -Milyen férfi az aki csuklyát visel?- kérdezte az egyik aki gondolom a vezér volt, mert neki volt a legjobb lova.

-          -Hát az biztos hogy gyáva mint a kutya!- mondta egy vékony vörös szakállú ember.

-          -A kutya az nem gyáva te féleszű!- sziszegtem a fogaim, között. 

-          -Nocsak! Nem is biztos hogy egy férfi! Hanem egy kisfiú!- mondta egy nagydarabbarna bőrű. Nekem nem kisfiús a hangom!- gondoltam. Leszedtem a fejemről a csuklyát hogy látható legyen az arcom.

-       -   HAH! Ez nem fiú! Ez egy lány!- mondta a vezér amitől már tényleg kihúzta a gyufát.

-        -  Egy olyan lány aki mindjárt megöl titeket!- aztán éreztem egy korbács ütést a vállam és a nyakam között. Pokolian fájt.

-        -  Mi a…- kezdtem volna de megint jött egy ütés és ez most az alkaromat találta el, ezzel felszakítva az ingem egy részét és a bőrömet. Tudtam hogy tíz perc múlva nem fog látszani semmi se a sebből de, azért még nem múlt el a fájdalom. Megint egy ütés ért. Ez most balról jött olyan erővel hogy, letaszított a lovamról. Az emberek csak nevettek. A sok év alatt megtanultam visszatartani olyan szinten az erőmet hogy az alap erőm és mindegyik érzék szervem a triplájára fejlődött de még így is emberi alakban vagyok. Ilyenkor a szemem színe vörös lesz a szürkés-kék helyett. Megint jött volna egy ütés de kivédtem és megfogtam a korbács végét, majd lerántottam az embert a nyeregből. Láttam hogy csak két férfinak van korbácsa, a vörös szakállúnak és a barna bőrűnek. Amint a vörös leesett a lóról oda pattantam és elvágtam a torkát még mielőtt lábra állhatott volna. A többiek elmenekültek az akció után, de még a vörösnek a lova is. Csak nevettem. Egyrészt azért mert ők beszélnek a bátorságról másrészt, mert szeretek ölni. Ezt a Clegane háztól örököltem. Sandor és Gregor is imádtak ölni.

Mindig is én voltam a szívtelen és gyilkos hugica, míg a bátyám a könyörületes kenyérosztogató. Miután elvettem minden vagyonát halottnak, ami tíz arany, egy korbács és egy tőrből állt, felültem Hóvira és mentem tovább az ösvényen mintha semmi sem történt volna. Boldogan és szerencsére már sebtelenül.