Most csak ennyivel tudok szolgálni, nagyon sajnálom. megpróbálok még ebben a hónapban minimum 2 fejezetet hozni, mert augusztusban nem igazán leszek gép közelben.
puszi, Lyl S.
Az ember
veszélyes lény. Veszélyesebb, mint egy veszett rémfarkas,medve vagy árnymacska.
Halálos fegyvereink ott vannak a közelgő télben, mert a fagy magával hozza egy
nagyon kedves barátját, a halált.
Az
Éjjeli Őrség tartja északon az emberi populáció legnagyobb ellenségeit, a
Másokat. E jeges szörnyek, akit megölnek, a saját fajtársukká válik. Ők erősek,
de legfőképp halottak. A harci vezetőjük kinek szakálla hófehér, bőre jeges
kék, izmok és hús nélkül szeli át a havas erdőket, mögötte a saját seregével, a
Falhoz.
Én is
odaigyekezek. A régi Istenek vörös varsafái előtt kell felesküdnöm a
testvériségnek.
A Falhoz
vezető éjszakák kemények és hidegek. A tűz sem elég, hogy az ember
felmelegedjen. A lovam is legyengült, sovány lett. Régi pompája a múlté lett,
szőre kifakult, aranybarnából szalma színű lett, sörénye feketéből sötétszürke
lett. Olyan volt, mintha tizenöt évet öregedett volna.
Három
mérföld választott el minket a Faltól, mikor megjelent egy hatalmas varjú, és
Jon vállára szállt. A madár lábán egy lepecsételt pergamen díszelgett, és azt
krákogta „Havas úr, Havas úr…” miközben a parancsnok le oldozta a levelet.
Minden
egyes elolvasott sornál Jonnak egyre több és több ránc jelent meg a homlokán.
Odaügettem mellé és kérdően rá néztem.
-
Elárultak.
– mondta rekedten.
-
Kik?
– kérdeztem és próbáltam kifürkészni a szemeiből az érzéseket. Semmi.
-
A
tanács vezetői. – átnyújtotta a levelet Ygonnak, aki abban a pillanatban ért
oda. Az idős férfi felhorkantott és visszaadta a papírt.
-
Ostoba
varjúk. Örülj, hogy a vörös asszony ott van. – a férfi meg veregette a vállát
Jonnak, és tovább indult. Én is követtem őt, hogy minél hamarabb a Falhoz
érjünk. Ígéretes helynek tűnik, az már biztos.
Szia!Tudom,hogy jó kèsőn írok(ennyi idő elteltèvel) ès lehet hogy már mindegy,de próba szerencse.Nekem nagyon tetszik a blogod ès a Trónok harca nekem is nagy szerepet játszik az èletemben.Ahogy fentebb is írtam,lehet hogy már kèső de èn örülnèk neki ha fojtatnád. :)
VálaszTörlésÜdv.:Zsófi