2014. május 23., péntek

Visszatérés + Ízelítő

                                                                     *dobpergés*

                                                                       Sziasztok!

A Trónok Harca új évada arra sarkallt, hogy folytassam a blogot, remélem örültök, csak mert én nagyon! :D 
Gondoltam tetszeni fog nektek ez a kis ízelítő a történetből. Nem pontosan a következő fejezetről lesz, ez a részlet még nagyon odébb van, de szerintem egy picit érdekkeltő és tele van egy rakás spoilerrel. 
Amúgy remélem tetszik az új design! 

puszi, Lyl S.



Melyik is az a végszó, mely elrontja az egészet? Az a bizonyos „viszlát” . Azt mondják, ha tiszta szívedből szeretsz valakit, el kell tudnod engedni, de ez nem igaz. Ha elveszíted azt a személyt, akkor teljesen egyedül és üresen maradsz. És mégis mit ér egy félember a másik fele nélkül? Semmit sem az égvilágon, ráadásul ez az egész pokolian fáj.


A Faltól északra, a magas és havas hegyeken nyolc férfi terült el holtan, feltehetőleg pár perc múlva már félholtan. A csapatom gyilkosa, a már majdnem két méter magasságú, világító kék szemű szörny egyre közeledett és közeledett. Jeges kardjáról vér csöpögött a hófehér hóra.
Életem minden egyes pillanata a szemem előtt lepergett. Hirtelen egy könnycsepp gördült le a hidegtől kipirosodott orcámon.

Állítólag a csendes halál, a büszke halál, mert így nem adod meg másoknak azt az örömöt, hogy szenvedni lássanak, de nem tudtam megtenni. Hallani akartam utoljára a hangomat, tudatni mindenkivel, hogy meghaltam és ne keressenek. Tudom lehetetlen, mivel több száz mérföldre voltam a Fekete Vártól, de éreztem, hogy meg kell tennem.
-         
      -Szeretlek Jon.  – suttogtam és elképzeltem, hogy ott áll előttem a szeretett személy, akinek sosem mondtam meg, mit is érzek igazán. Felszegtem az állam és bele néztem a Más jeges szemeibe. Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott körülöttem. Velőtrázó rekedt, szinte természetfeletti sikoly hagyta el a számat, mely visszhangzott a hegyláncon. A szörnyszülött összeesett, mert az én sikolyomhoz több tucat járult. A semmiből félig halott, hosszú karmú lebegő nők jelentek meg. A következő pillanatban a világ összemosódott előttem, és egy árverésen találtam magam. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése